NYOLC

3V részletek angol hangalámondással.

 

OLAYA

 

Jó estét. Luis Enrique Olaya Gonzales üdvözli önöket a Vitázó Világegyetemben! Ma esti műsorunk mind hosszát, mind – reméljük – jelentőségét tekintve különlegesnek ígérkezik.

A Földi Szövetség Parlamentje pontosan hat hónappal ezelőtt hatalmazta fel a Békefenntartó Hatóságot, hogy megtegye a „szükséges ellenlépéseket” a Naqsan Liga „létesítményei, hajói, állománya és eszközei” ellen a „vészhelyzet megszüntetése és vitatott kérdések igazságos megoldása” érdekében. Egyszerűbben szólva, a Föld hadat üzent a Naqsan Ligának. A hivatalos megfogalmazások mindig gondosan kerülik ezt a kifejezést – és nemcsak képmutatásból, hanem mert bizonyos szavak előre nem látható következményekkel járóan, visszavonhatatlanul elkötelezik kimondójukat. Mindazonáltal a Parlament felhatalmazása az esetleges összecsapások sorát szisztematikus katonai hadműveletekké változtatta. A két hatalom most már nem korlátozza magát a tiltakozás, a propaganda, a politikai és gazdasági nyomás, az egyre kétségbeesettebb diplomáciai erőfeszítések eszközeire; a döntést most már erőszakkal kell kicsikarni. Háború ez, az emberek háborúnak nevezik, ezért mi is így beszélünk róla ma este.

Meg fogjuk vizsgálni ezt a háborút, a hátterét, az okait, a múlt-, jelen- és lehetséges jövőbeli lefolyását, bonyolult problematikáját. Megpróbálunk pártatlanok lenni…

 

* * *

 

(Egy Föld típusú, bár igen felhős bolygó űrbeli képe. A kamera ráközelít.)

 

OLAYA

(a háttérből)

 

A Naptól körülbelül százötven fényévnyi távolságra, homályos, narancssárga napjához közel kering egy bolygó, amin az ember képes megélni. A lakói nem élnek túl jól – illetve nem éltek. A bolygó nagy része ugyanis túl forró, túl nedves, az időjárás pokoli. Hatalmas esőerdők, mocsarak, erodálódott hegységek. Az ember a legjobb esetben is csak rövid ideig képes a helyi életformákat fogyasztani, a legtöbbjük viszont mérgező…

A bolygó sokkal alkalmasabb a naqsanok számára. Már űrgyarmatosításuk korai szakaszában létrehoztak rajta néhány települést, amelyek szépen növekedtek, szaporodtak. Ők Tsheyakkának [néhány köhögő, torokköszörülő hang a háttérben] hívják ezt a világot. Az emberek a Mundomar nevet adták neki felfedezése után.

Az ember ugyanis képes életben maradni ott, ha kész herkulesi erőfeszítéseket tenni a túlélésért. A sarki övezetek kevésbé melegek és párásak, mint a bolygó többi része, ezért nem teljesen lakhatatlanok. A vizet kedvelő naqsanok elkerülik ezeket a területeket. Semmi okuk nem volt rá, hogy ne fogadják be a földi telepeseket, ha azok megfizették a birtokba vett földterületek árát.

[A kamera áthatol a felhőkön, dzsungelek, mocsaras síkságok, az óceán virágzó szigetei felett suhan el. Időnként ráközelít egy-egy helyre, például az egyik kisebb naqsan településre. Hatalmas, fókaszerű testek lubickolnak és dagonyáznak számukra teljesen természetes, sok ember szerint azonban undorító módon. A kamera észak felé tart, végül egy bokros fennsíkon állapodik meg. Leszáll egy földi űrhajó, a modellt már vagy hat évtizede kivonták a forgalomból. A felvételek az archívumból kerültek elő, egy történelmi esemény büszke emlékeként.]

De ki jönne ide? Igaz, a Föld túlnépesedett. Igaz, kevés olyan bolygóra bukkantunk, amin az ember képes megélni, és legtöbbnek megvannak a maga őslakosai. Igaz, az a néhány szabad bolygó, amin sikerült megtelepedni, nagyon gondosan megválogatja, kiket enged bevándorolni. De ki lenne annyira kétségbeesett… vagy annyira reményteli, hogy a Mundomaron akarjon letelepedni?

Azok, akiknek nincs más választásuk, csak a soha véget nem érő nélkülözés.

Charles Barton profetikus felhívása óta már egy bő emberöltő telt el…

 

(Folyamatosan változó képsorok, a párbeszéd és a kommentár összefoglalását lásd lent.)

(A tipikus megalopoliszok szürke, füstös, zsúfolt Jóléti kerületei, ahol azok gyűltek össze, akiket a technológiai civilizáció semmire sem tud használni. Tétlenség, unalom, frusztráció, az értéktelenség érzése, kábítószerek – üvegben, pirulában, injekcióban, szprében –, nyilvános 3V képernyők, a tehetősebbek számára nyilvánosházak és agystimulátorok, bandaháborúk a fiatalok, bűnözőbirodalmak a felnőttek között, és a rémületben élő, tisztességes többség – de az igazi ellenség a rendőrség, nem? Segélyek, szociális munkások, kulturális csatornák, sajnálom, nem felelt meg, sajnálom, megfelelt, de jelenleg nem nyitunk – és mégis, néha éjszakánként felnyílik egy tető valamelyik házon, ami elég magas ahhoz, hogy a város fényeit kizárva beengedje a csillagok ragyogását.)

(Az Árnyékvilág, aminek a lakói a maguk módján megélnek, ha folyamatos segítséget kapnak kívülről – megélnek és semmi több. A technológia nem mágia, nem képes a rég kimerült erőforrások nélkül működni. A fekete-afrikai parasztok magas vízvezeték alatt keresnek menedéket, ami nem tudta megakadályozni, hogy a farmjaik tönkre ne menjenek. Az indiai városok utcái éjjelente hajléktalanokkal telnek meg. A grönlandi partok mentén egy víz alatti közösség tizenkét éves fiúkat küld ki halászni a szinte teljesen kifosztott óceánba, hogy valahogy fenntartsa magát. Az Árnyékvilágban senki sem éhezik, mint ahogy a Jóléti kerületekben sem. De a segélyek csak szükségmegoldást jelentenek, és az adófizetők már így is úgy érzik, mintha a vérüket szívnák.)

(Az összes régi gyógyír csődöt mondott. Oktatás? Senkit sem lehet megtanítani – akármilyen intelligens is – speciális képességekre, ha nem született velük. A rutinmunka iránt pedig egyre csökken a kereslet. Születésszabályozás? Nem lehet egész népeket arra kérni, hogy haljanak ki. A javak újraelosztása? Az anyag és energia megmaradásának a törvényei a gazdaságban is ugyanúgy működnek, mint a fizikában. Visszatérés az egyszerű, természetes életmódhoz? Ahhoz a föld lakosságának kilencven százalékát ki kellene irtani.)

(Csak a csillagok maradtak. És ha az emberek kapnak egy ideált, akkor valahogy előkerül az újrakezdéshez szükséges tőke is. Ha más nincs, még mindig ott az ember két keze.)

 

(Archív felvételek a Mundomar első telepeseiről: megfeszített munka, fájdalom, szomorúság, de végig él a remény, ami nem engedi, hogy feladják. Végig a szemük előtt lebeg az a látomás, amiben a mogorva Jóléti naplopókból és az Árnyékvilág igavonó barmaiból férfiak és nők lesznek. A gyerekeik már úgy nőhetnek fel, hogy semmitől sem kell félniük ebben a világegyetemben.)

(A gyerekeik, azok gyerekei, és azok gyerekei. És ahogy a kolónia terjeszkedik, ahogy lassan benövi a bolygó egész északi felét, virágzásnak indul az anyagi gazdagság, azzal párhuzamosan pedig a földi bevándorlás, mert ez az őrült álom működik. Az égből szinte özönlenek az új telepesek.)

(A megzabolázott vidéken hatalmas városok nőnek. Az ember ismét leigázta és átformálta a természetet.)

 

OLAYA

 

A naqsanokkal akkor kezdődtek a súrlódások, mikor az emberi tevékenység kezdett átcsapni a rosszul lefektetett határokon. A vitákat általában tárgyalások útján rendezték. A naqsan kolóniák társadalmi szerkezete azonban olyan, hogy ha valamelyik egyént bármilyen veszteség éri, akkor a közösség nem kárpótolja azért. A sértett félnek viszont szabadságában áll egyéni lépéseket tenni, egyedül boldogulni. Az ő kultúrájukban ez teljesen törvényes, helyénvaló dolog. Az emberek intézményei – vagy ösztönei? – azonban nem ilyen elven működnek. Megtorolták azt, ami szerintük banditizmus volt…

A feszültség egyre nőtt… Megszaporodtak az incidensek… A kormányzó a Békefenntartókhoz fordult segítségért… A Naqsan Liga egyértelműen leszögezte, hogy nem hagyja magára tsheyakkai polgárait…

Közben az emberi szektorban folyó ipari, ökológiai és klimatikus projektek egyre fokozódó mértékben gyakoroltak hatást a déli környezetre is, a naqsanok szempontjából hátrányosan. Az idegen telepesek lassan kezdtek hajlani arra, hogy egységesen lépjenek fel…

A két anyabolygó közötti megnemtámadási szerződés senkit sem elégített ki a kolóniákon. Mindkét csoport úgy érezte, veszélyben van. Mindkettő széles körű támogatást élvezett otthonában, de különösen a Föld volt nagyon pacifista hangulatban az idő tájt…

A harcok elkezdődtek, és hamarosan általánossá váltak a Mundomaron. Az emberek nem várt erőt mutattak fel. Létszámuk alacsonyabb, felszereltségük hasonló volt, mint az ellenségé; azonban szervezettségben, fegyelmezettségben, elánban, odaadásban igencsak lepipálták a naqsanokat.

(Harci jelenetek. A küzdelem a bolygón folyik, vegyi fegyverekre korlátozódik, csak időnként vetnek be egy-egy taktikai nukleáris rakétát.)

(A kormányzó bartoni háza fölé lassan felkúszik egy zászló. Az erkélyről egy harci öltözéket viselő férfi hangosan felolvas valamit az éljenző tömegnek és az univerzumnak.)

 

SIGURDSSON IDEIGLENES ÁLLAMELNÖK

 

…Ezek az események tragikus bizonyossággal igazolják, hogy magunkon kívül senkire sem számíthatunk jogaink, biztonságunk, puszta létünk megvédelmezése során…

Ennélfogva ünnepélyesen kikiáltjuk a független Eleutheriai Köztársaságot…

 

OLAYA

 

…a tűzszüneti megállapodást követően a Föld azonnal elismerte az új államot, de nem hívta meg a Szövetség tagjai közé. Talán a goromba visszautasítástól tartottak, hiszen a szükség órájában magára hagyták a kolóniát. De az is lehet, hogy a naqsanokkal állapodtak meg titokban. A Liga diplomatái nyugodtan mondhatták, hogy egy fait accompli, ha nem is bevett, de elfogadható jogi megerősítés. A naqsanok végül is sohasem tartottak igényt az egész Mundomarra: ezt a mulasztásukat azonban könnyen belátták. Amibe nem akartak beleegyezni, az a földi fennhatóság jelenléte egy olyan rendszerben, amit szerintük elloptak tőlük.

Nem tudjuk, hogy valóban létrejött-e ez a megállapodás. Sohasem láttuk a feljegyzéseket. Csak annyit tudunk, hogy a Mundomar északi fele most a független Eleutheriai Köztársaság, ami még több földi bevándorlóra és beruházásra éhes; továbbá hogy a Föld elismerte legitim államként, a naqsanok azonban nem; és hogy a bolygó trópusi részén élő naqsanok nagyobb keserűséget és kiszolgáltatottságot éreztek, mint valaha.

A Föld figyelmét hamarosan egy másik válság kötötte le. Alerion Végső Társadalma elfoglalta az Új Európa telepesvilágot. Ez az ellenfél sokkal elszántabbnak és hatalmasabbnak tűnt, mint a naqsanok. A Szövetségen belül felerősödtek a kompromisszumot, az alig leplezett megadást kívánó érzelmek, helyi szintű konfliktusok robbantak ki a keménységet hirdetők és a megalkuvók között. Végül, ahogy azt mindannyian tudjuk, az ellenálláspártiak győzedelmeskedtek. Egy rövid, heves űrháború után az Alerion minden fontosabb vitatott ponton visszavonult.

Azóta megváltozott a Föld vérmérséklete. Az a tény, hogy a háború során az Új Európa követte az Eleutheria példáját, és elszakadt a Földi Szövetségtől, láthatóan nem rendítette meg az emberiség elhivatottságába vetett hitet, amiben ma szinte mindannyian osztozunk. Elutasítjuk az imperializmust, elismerjük, hogy galaktikus léptékben mennyire abszurd – de minden egyes közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy a többség szerint fajunknak soha többé nem szabad hagynia, hogy egy idegen faj zsarnokoskodjon felette.

A fajunknak? Vagy a Szövetségünknek? A két dolog nem egy és ugyanaz.

 

(Képsorok: az Eleutheria népessége, ipara, területe rohamosan növekszik; a naqsan közösségekre és hátországra gyakorolt káros hatásai; a következő konfliktus kirobbanása: hadüzenet nélküli háború, az emberek lerohanják a G'yaaru kontinenst, kiűzik a naqsanokat, és megerősítik a területet.)

 

GUPTA ELNÖK

 

…a mi gyermekeink nem fognak félelemben élni. Sigurdssonia földtömege életbevágóan fontos biztonságunk és ennélfogva az egész bolygó békéjének megőrzése szempontjából. Polgáraink be fogják telepíteni…

(Tömeges örömujjongás a sanghaji Jóléti negyedben. A házfal nagyságú, gigantikus képernyőn egy politikus szólítja fel az emberiséget az eleutheriaiakkal való szolidaritásra. Ő maga gazdag, de szüksége van ezekre a szavazatokra.)

 

OLAYA

 

…következik tavalyi interjúm Alessandro Vitelli admirálissal, a Békefenntartó Hatóság vezérkari főnökével…

 

VITELLI

 

…semmi kétség nem fér hozzá. Abszolúte semmi. A legutóbbi megmozdulások mögött a Naqsan Liga áll. Nem egyszerűen fegyverekkel és kiképzőkkel segítik a tsheyakkaiakat. Ez már rég nem titok, őszintén szólva mi is ugyanígy segítjük az eleutheriaiakat. Nem arra gondolok, hogy a színfalak mögött a Liga bátorítja a revansizmust. Egyébként nem így beszélnének a Mundomaron. A naqsanok nem dőlnek be a pofátlan demagógiának, mint az emberek. Inkább hallgatnak, amíg a tényekre és a cselekvésre nem kerül a sor. Ne hagyjuk magunkat elvakítani a vágyainktól! A tsheyakkaiak – és általuk az összes naqsan – nemcsak Sigurdssoniát akarják visszafoglalni, hanem az egész bolygót meg akarják tisztítani az emberektől.

 

OLAYA

 

Ön szerint a Föld megengedheti ezt, admirális?

 

VITELLI

 

Kérem. Az én feladatom nem az, hogy meghatározzam a követendő politikát, hanem az, hogy végrehajtsam a Parlament határozatait… Magánemberként szilárd meggyőződésem, hogy az erőegyensúly szempontjából elengedhetetlen az emberi jelenlét az űr kérdéses részén…

 

OLAYA

 

…Őexcellenciájának, Tollo-a-Ekrushnak, a Naqsan Liga földi nagykövetének a visszahívását megelőző beszéde…

[Medúzaszerű tömeg, epesárga foltokkal tarkított, zöld, meztelenségében nedvesen csillogó bőr, rövid, uszonyokban végződő lábak, egész a göcsörtös könyökig felérő úszóhártyák, harcsaszerű fej tölti be a képernyőt. A hologram ha a szagot nem is, a kásás, az emberi fül által idegesítően nehezen érthető hangot azonban milliók lakásába juttatja el.]

 

TOLLOG

 

…a népeink köhötti tövténelmi bavátságot. Igah, gyakvan voltunk keveskedelmi viválisok, de talán nem hatott eh ösztönvőleg mindkét fajva? A keveskedelmen mindenki nyev, s ami mégfontosabb, népeink kapcsolata ösztönhőleg hatott a gondolkodásva, a művészetekve, a filohóviákva, a tudományva és ah álmokva. Nagyon szevetném, ha önök, embevek tudnák, mennyive csodáljuk mi, naqsanok önöket, mennyive hálásak vagyunk mindenévt, amit önöktől tanultunk, és a lehetőségekévt, amiket az önök kehdeményehőkéhsége tevemtett minden évtelmes faj számáva. Szevetném, ha tudnák, mennyive vágyunk a bavátságukva. És ugyanakkov, önök talán semmit sem tanultak tőlünk, semmit sem kaptak csevébe? Mit nyevhetünk a hábovúval, és mi ah, amit nem veszítünk el?

Igen, támogatjuk a Tsheyakkán élő távsainkat a hódítókkal szemben. Nem hiszem, hogy a Föld, ah általunk annyiva szevetett Föld valóban elősegítené, vagy akáv csak hagyná, hogy otthonaikban mészávolják le ávtalmatlan távsainkat…

A Földnek nincsenek kötelességei ahokkal szemben, akiknek hatalmat adott? A Földnek nem kell belátnia, hogy tisztességes életheh és saját földhöh jutottak, amin szabadon fejlődhetnek? lgah, igah: hosszú ideig nélkülöhniük kellett mindeht. De miévt a mi kávunkva? Nem mi tagadtuk meg tőlük a jólétet!…

 

OLAYA

 

Az általános harcok harmadszori kitörése a Mundamaron látszólag megoldhatatlan válságba torkollott. Az eleutheriaiak lendülete a kezdeti sikerek után megtorpant, a tsheyakkaiak pedig láthatóan nem hajlandóak még egyszer elfogadni a vesztes szerepét. A kívülről érkező békéltető missziókról gyakorlatilag egyik fél sem vesz tudomást, s ezt néha igen udvariatlan módon hozzák az érintettek tudomására. Joggal félhetünk attól, hogy az egyik vagy a másik komolyabb fegyverekhez jut, vagy esetleg már komolyabb fegyverek birtokában is van, és beveti azokat a mindkét felet teljesen legyengítő patthelyzetben…

 

(Képsorok: szerte a földön parádék, tüntetések, jelszavakat skandáló tömegek követelik az Eleutheria megsegítését.)

(Földi és naqsan űrhajók érkeznek a szektorba. Halálos balesetek történnek. Képek a hajóroncsokról, a halott legénységekről, a haláltusájukat vívó túlélőkről, a foglyokról, akiket a másik faj orvosai a legjobb tudásuk szerint igyekeznek ellátni, amíg ki nem cserélik őket.)

(A meghiúsult diplomáciai erőfeszítések összefoglalója.)

(A Parlament ülése, ami kötelezi a Földet az Eleutheria melletti fellépésre.)

(További incidensek. A Liga követe benyújtja kritikus jegyzékét.)

(A Parlament utasítja a Flotta egységeit a harc felvételére.)

 

AL-GHAZI ELNÖK

 

…nem, természetesen nem áll szándékunkban magát a Naqsát megtámadni, hacsak ők meg nem támadják a Földet, amit nem tartok valószínűnek. Az valóban háborús cselekedet lenne. Sőt felmérhetetlenek lennének a morális következményei, és – már bocsánat – de katonai szempontból őrültség lenne, figyelembe véve a bolygóvédelmi rendszereinket. Nem, amíg urai vagyunk az eseményeknek, addig ez az összecsapás szigorúan a Mundomarra és a környező űrre korlátozódik. A célunk csak az, hogy az ellenfeleket rákényszerítsük az igazságos béke megkötésére…

 

OLAYA

 

A szavazást semmiképpen sem lehet egyhangúnak nevezni. Számos ország képviselői érveltek a részvételünk ellen, a visszavonulás mellett. Az állampolgárok kisebbik fele, illetve bizonyos szervezetek is ezt követelik.

(Eső, egy majdnem üres utca. Néhány szomorú tüntető az Admiralitás épülete előtt. A tábláikon feliratok: HOZZÁTOK HAZA A FIVÉREINKET! vagy A NAQSANOKNAK NINCSENEK JOGAIK? Az arra járó autósok lelassítanak, dühös megjegyzéseket vagdosnak a tüntetők fejéhez.)

 

OLAYA

 

…vendégünk Gunnar Heim, az Új Európa előző hadügyminisztere. Három évtizeddel ezelőtt, amint arra bizonyára mindenki emlékszik, Heim kapitány állt ki egyedül az Alerion agressziójával szembeni fellépés mellett. Végül Franciaország nevében cselekedett, ami viszont az egész Szövetséget lépésre kényszerítette. Később élharcosa volt annak, hogy Új Európa státusát mint független államét rögzítsék, azt követően pedig kiemelkedő alakja volt a független bolygó kormányának, egészen néhány évvel ezelőtti visszavonulásáig – de nem eltűnéséig. Az éppen a Földre látogató kapitány nagylelkűen elfogadta meghívásunkat…

[Az ősz hajú, de még mindig erőteljes testfelépítésű férfi egy viseltes, nyakánál kigombolt szerelőruhában terpeszkedik a műsorvezetővel szembeni székben, hanyagul szopogatja pipáját.]

 

OLAYA

 

…nem gondolja, hogy a jelenlegi helyzet hasonló ahhoz, amiben annak idején ön is volt?

 

HEIM

 

Egyáltalán nem. Az Alerion az emberiséget – és ami azt illeti, a naqsanokat, és minden csillagjáró fajt, csak épp mi voltunk a legszembeötlőbbek – ki akarta söpörni az űrből. Mi több, szerintem az Alerion el akart pusztítani minket.

 

OLAYA

Miért?

 

HEIM

 

Nevezzük ideológiának. Úgy látszik, nemcsak mi nyögjük ezt az átkot. A lényeg az, hogy az Alerion ellenszenve korlátlan volt, s ezért halálos fenyegetést jelentett. Csak erőszakkal tudtuk jobb belátásra téríteni a vezetőiket.

 

OLAYA

 

És ön szerint ez a helyzet a naqsanokkal is?

 

HEIM

 

Tudom, hogy nem. Mikor fenyegették azok a lények bármilyen módon is a Földet? A kemény gazdasági verseny kivételével soha, attól viszont bizonyos földi érdekcsoportok szívesen megszabadulnának.

 

OLAYA

 

Nos, az űrbeli összecsapásokon túl, amelyek szerintem szintén a feszültség számlájára írhatóak – szóval azokon túl –, ott volt még az az eset, mikor az egyik földi települést bombázták a Mundomar naqsan felén. Talán fanatikusok…

 

HEIM

 

A pokolba is, nem! A naqsanok között ismeretlen a fanatizmus.

 

OLAYA

 

Akkor álcázott katonai támadás.

 

HEIM

 

Senor Olaya, azt a bombázást eleutheriai ügynökök hajtották végre, hogy felbőszítsék a Föld lakosságát. Amit sikerült is elérniük. A Föld azonnal megszakította a tárgyalásokat annak az expedíciónak az ügyében, amit a naqsanok és az emberek közösen indítottak volna a galaxis középpontja felé. De kétségtelen, hogy az eset a következő választásokat befolyásolta a leginkább.

 

OLAYA

 

Bocsásson meg, de tudja bizonyítani ezt az állítását?

 

HEIM

 

Az Új Európai hírszerzésnél szolgáló barátaimtól hallottam. Az önök kormánya természetesen sohasem fogja beismerni.

 

OLAYA

 

Térjünk vissza a legfontosabb kérdéshez. Ön szerint a sorsukra kellene hagynunk az eleutheriaiakat?

 

HEIM

 

Meglep, hogy az ön szájából elhangozhat egy ilyen elfogult kérdés.

 

OLAYA

 

A kérdés valójában nem az enyém. Megszámlálhatatlan beszédet és vezércikket idéztem.

 

HEIM

(a lehető legrövidebb mosoly után)

 

Kérem, ne feledje, hogy én most egy idegen állam magánembereként beszélek. Hála istennek, akármilyen legyen is, a kormányomnak volt annyi esze, hogy szigorúan semleges maradjon! Ugyanakkor hadd emlékeztessem, hogy az Új Európa mindkét félnek felajánlotta, hogy közvetít közöttük…

 

OLAYA

 

Értem, kapitány. Csak a személyes véleménye érdekelt, figyelembe véve az ön hőstette és az Eleutheria helyzete közötti párhuzamot.

 

HEIM

 

Szó sincs párhuzamról! Már megmondtam: az Alerion a létünket fenyegette, míg a naqsanok esetében szó sincs erről. Az Új Európa függetlenné vált, de sohasem rabolta el valaki más tulajdonát.

 

OLAYA

 

Pont ugyanez…

 

HEIM

 

Rendben, remélem, végig bírja hallgatni egy öreg, gyakorlatias mérnök kiselőadását, akin valószínűleg már rég túllépett az idő. Ismételten hangsúlyozom, hogy csak a saját nevemben beszélek.

Egyrészt, igen, én is rettenetesen csodálom az eleutheriaiakat, mert valami hihetetlen dolgot vittek végbe. Nem egyszerűen a földjeik, hanem a lelkük visszaköveteléséről van szó.

Másrészt viszont a tsheyakkai – mundomari – naqsanok is hősiesen viselkedtek a maguk csendes módján. Talán nincs igazam? És ők is értelmes, érző lények. És ők voltak ott először, ha számít ez valamit.

Szerintem nem tudják elűzni az eleutheriaiakat a bolygóról. De nem is hiszem, hogy a Liga valóban ezt akarná. Az eredeti elképzelés egyértelmű volt. A bolygón számos eltérő környezet van. Két különböző faj kényelmesen kolonizálhatja az egyes régiókat. A békés együttműködés minden érintett fél számára előnyös lenne. Egyfajta kevert kultúrára gondolok.

A részletekben meg lehetne egyezni. Akár Talleyrand formuláját is felidézhetjük: „az elégedetlenség egyensúlya”. A gond csak az, hogy az eleutheriaiak nem mennek bele. Mostanra például számos, a háttérben maradó földi támogatójuknak vannak olyan befektetései a G'yaarun – vagy ha úgy tetszik, Sigurdssoniában –, hogy nagyon kellemetlen lenne számukra visszavonulni. Úgyhogy arról fecsegnek, milyen fontos a kontinens a biztonságuk szempontjából. Marhaság. Még akkor is marhaság, ha legtöbbjük a lehető legkomolyabban hisz benne. Két nép között csak a közös érdek jelenthet bármiféle biztonságot.

 

OLAYA

 

Ezek szerint ön az egész konfliktust az Eleutheria számlájára írná?

 

HEIM

 

Istenemre, dehogyis! A naqsanok a maguk módján ugyanolyan bolondok, mint az emberek.

Inkább az bajom, hogy egy olyan probléma van előttünk, amit nagyszerűen meg lehetne oldani valamilyen ódivatú, fifti-fifti módon – ha a nagyhatalmak nem hagynák belerángatni magukat, és…

Áruljon el nekem valamit, senor Olaya! A Földi Szövetség Parlamentje által irányított Békefenntartó Hatóság mi a fenéért támogatja az Eleutheria imperializmusát? Mi haszna van ebből az egyszerű embereknek? Ha az Eleutheriának újabb területekre van szüksége, akkor szerezze csak meg a saját szakállára!

(Tengerészgyalogosok masíroznak be egy szállítóhajóba. A háttérben egy zenekar játszik, a katonák énekét erősítőkkel hangosítják ki.)

 

Glory, glory, hallelujah,

Glory, glory, hallelujah,

Glory, glory, hallelujah,

His day is marching on!